A történet kezdete akár hétköznapinak is nevezhető: reklám szórólapot dobnak be a postaládába.

A kíváncsi (és akkor még lelkes + bizakodó) későbbi kárvallot elmegy az ismertetőre, ahol megpróbálják a legelőnyösebb oldaláról bemutatni az időosztásos üdülési rendszert.

Közben persze kikérdezik, feltérképezik. És mivel határozatlan -nem kel fel és hagyja ott az egészet-, azonnal le is csapnak rá. Az addigi egy "kikérdező" mellé még másik két agitátor csatlakozik (20-30 évesek), akik közül a "pénzügyes" különösen rámenős, agresszív, nincs menekvés ....

"Gyönyörű táj; milyen jó lesz; el lehet cserélni; örökölhető stb." - megy a rábeszélés.

"Nekem ennyi pénzem a világon sincs!"  Mire a "pénzügyes" Gábor: "Adok kölcsön 36 hónapra. A havi 25.000,- Ft nem olyan sok."

"Szemüvegem sincs nálam! - Nem baj, majd felolvassuk!"

Szorul a hurok ...... végső érv (és döfés): a szerződés aláírása után 15 napon belül a szerződést semmissé lehet tenni egy elállási nyilatkozattal.

A szerződést aláírattatják, majd N.S. (az aznapi főnök) kocsijával hazafuvarozza a behálózottat és ott letétbe átvesz 378.800,- Ft-ot. (A szerződésben 299.000 + 1.000 + 65.000 Ft szerepel, mint aznapi befizetés!  A többi a Bank rubrikában van feltüntetve.)

N.S.: "Nyugottan olvassa át, beszéljék meg."

Az akkor már kárvallott sorsa megpecsételődött ........

(N.S.: 40-50 év közötti, földrajz-biológia szakos tanárként(!) kezdte, most emberek becsapásával foglalkozik. A stáb [10-15 ember]: kikérdezők, agitátorok és az "iroda", akik a papírokat gyártják a helyszínen.)

N.S. tanácsát megfogadva és a szerződés megkötését átgondolva megszületik a döntés: még sem kell ez nekem. (Így utólag: késő bánat ........)

Ügyvéd segítségével elállási nyilatkozat készül, melyet a letétet kezelő ügyvéd és a közvetítő irodájának is megküld az aláírás utáni 3. napon.

Eltelik kb. 12 nap, mikor N.S. telefonon jelentkezik, hogy egy kollegája fogja majd felkeresni, akivel elrendezhető lesz a szerződés felmondása.

1 (2) nap múlva, egy csütörtöki napon, meg is jelenik Tamás egy hölgy kiséretében.

Kulcsmondatok: "Szüksége van-e a pénzére? Egy új szerződést kell kötni, máskülönben elvész a N.S.-nek adott foglaló!"

Nem igaz, hogy csak így lehet a letétbe helyezett összeghez hozzájutni, de a szilárdnak hitt elhatározást sikerült megingatni és az ismételten megzavart 73 éves embert ráveszi egy szerződés módosítás aláírására. Mivel az "iroda" részéről nincs aláíró, a szerződés módosításból nem hagynak ott példányt - "Majd küldöm pár napon belül." - mondja és távoznak.

A szerződés módosítást azóta sem küldték meg(!), pedig annak a papírnak a birtokában szerette volna végérvényesen felmondani a szerződést, hogy így jusson a letéti összeghez.

A csapda bezárult.

A gyorsan kicsalt letéti összeg visszaszerzése ürügyén, de hangsúlyozom: hazugsággal, újabb szerződés köttetett. Igaz kevesebb összegre és ennek megfelelően kevesebb főre, de volt egy aláírt szerződés (!) ....... mellyel igazából nem is rendelkezik.

Itt érhető tetten nagyon nyilvánvalóan: nem csak megtévesztésről, a szép és jó hangsúlyozásáról, az árnyoldal elhallgatásáról van szó, hanem egyértelműen hazugságról, csalásról, becsapásról.

Remélhetően mindenki, aki ebben részt vett, akár hallgatólagosan is, jól érzi magát, tud nyugottan aludni, és élvezi, hogy micsoda "üzletet" hozott össze - mások átverésével.

A kárvallot pedig még mindig hitt a szép igéreteknek - és futott a pénze után.

 (folyt.köv.)